Figyelem figyelem, kedves Pretty Little Liars rajongók! Keressük a kedvenceink hasonmásait!
Bizony, bizony, jól olvastad!
Ha úgy érzed, hogy csak egy csepp hasonlóság is van közted, és kedvenced között, akkor itt az ideje, hogy jelentkezz! Minden főszereplőhöz kapcsolódóan (Emily, Aria, Spencer, Hanna, Alison) végül három-három lányt fogunk kiválasztani, Mester Diánával, a magyar rajongók legnagyobb Facebookos oldal működtetőjével, akik között a közönség dönt majd, a tetszik gomb megnyomásával! Hogy mit nyernek a nyertesek, az még titok, azonban abban minden jelentkező biztos lehet, hogy egy nagy kalandba vághat most bele.
Mi a dolgod?
IDE vagy IDE kattintva elküldesz magadról egy képet üzenetben, megadod a neved, az életkorod, és azt, hogy ki a jelentkezésed tárgya, vagyis, hogy szerinted kire hasonlítasz a leginkább!
Ezután nemsokkal később a blogon megjelenik a képed!
Jelentkezéseddel automatikusan hozzájárulsz ahhoz, hogy itt a blogon feltüntetünk, mint jelentkező.
A versenyre való jelentkezési határidő 2016. február 15!
Az első forduló, tehát amikor Diával kiválasztjuk, hogy ki az a három, aki Emilyre, ki az a három, aki Ariara, ki az a három, aki Spencerre, ki az a három, aki Hannara, és ki az a három, aki Alisonra hasonlít!
Sziasztok kedves olvasók! Most a lányoknak készültem egy kis olvasnivalóval, mégpedig olyannal, amit még nem olvashattatok ezen a blogon.
Tegyük fel a kérdést, majd gondoljuk végig magunkban - ki volt az, aki még soha nem gondolt bele abba, mi lenne, ha kedvenc férfi szereplőjével tölthetne egy napot? Netalántán ha ő lenne a szerelme, a kedvese, a párja? Most ebben a novellában választ kapsz kérdéseidre! A novella úgy van megírva, hogy bárkit beleképzelhetsz a történetbe, a PLL férfi szereplői közül!
Szeretnéd megtudni, mit csinálnál azzal a férfival a téli hóesésben és hidegben a nappaliban ülve, a kandalló előtt egy pohár forrócsokival a kezetekben?
Kivel képzeled ezt el?
Gondold végig magadban, majd olvass tovább!
Jó szórakozást mindenkinek! :)
A karjaival átölel, így ültök a kanapén. A hajadra ad puszit, majd mikor ránézel, rád mosolyog.
A kandallóban égő tűz ropogása meghitt hangulatot varázsol a szobába. Kinézel az ablakon, látod, hogy a hó is elkezdett közben esni, és egészen apró pelyhekben hull. A fejedet a vállára hajtod, majd mély hallgatással ültök egymás mellett.
Keze a tiéddel fonódik össze, majd lágy mosolyotok is összeér. Ez a pillanat, ezek a másodpercek csak a tiétek. Egymásra néztek, majd újra megjelenik mindkettőtök arcán az a bizonyos mosoly, amit egymás jelenlétének köszönhettek.
Az ablakot kívülről lassan teljesen befedi a jégvirág, belülről pedig a pára.
Az asztalon ott gőzölög a forrócsoki, ami épp az előbb készült el. Elveszitek, belekortyoltok, s addig isszátok, amíg a pohár fenekére nem értek. Ő feláll a kanapéról, majd kéri a kezedet. Te minden kétség nélkül nyújtod, nem gondolkozol, csak cselekszel. A lépcsőn vezet fel, egyenesen a szobába. Kinyitja az ajtót, előre enged téged. A látvány egyszerűen csodálatos - a földön rózsaszirmok, amelyek az ágyhoz vezetnek, és ott is folytatódnak. Az éjjeliszekrényen ég pár gyertya, amelyek illata finom vaníliás.
- Ez csak a kezdet - mondja, majd tovább vezet, a fürdőszoba felé.
Ott is ugyanez a látvány fogad, gyertyák és rózsaszirmok mindenhol. A kádban víz, habbal a tetején. Megfogja a pulóvered alját, majd végighúzza a testeden, felfelé, óvatos mozdulatokkal, s mikor levette, ledobja a földre. A többi ruhadarabodat magadnak veszed le, majd ülsz bele a nyakig érő habos vízbe. A víz forró, a hangulat csodálatos. Ő is beül melléd, és csak bohóckodtok. Mint két óvodás, akik most élik ki a gyermekkorukat - dobáljátok egymásra a habdarabkákat, na persze közben el-el csattan egy-egy csók is.
A szerelmes pillanatok egy fél órán belül már a szobában folytatódnak. Belecsavarozol egy törülközőbe, ő felkap, és gyengéden letesz a hálószobában lévő ágyra.
- Szeretlek - mondja, majd belecsókol a nyakadba.
- Én is szeretlek - súgod vissza halkan.
Kezetek újra összefonódik, és mesélni kezdtek. Egymásnak, hogy ki mire emlékszik. Az első találkozásra, az első csókra, a közös pillanatokra, az együtt töltött éjszakákra, egyszerűen mindenre.
Hajadat kezével löki ki az arcodból, majd mosolyog, és mosolyog, hosszú perceken át. Ezután felpattan az ágyról, és kimegy a szobából, no persze te ezt nem tudod mire vélni. Felülsz, a takarót magadra teszed.
Pár percbe beletelik, amíg visszaér, egy aprócska dobozzal a kezében. Lefekszik az ágyra, és te ki is kuncogod, hogy mennyire vicces abban a kis kék törülközőbe.
- Arra gondoltam, - kezdi mondandóját - hogy mi lenne, ha mi együtt élnénk le az életünket.
Először nem tudod felfogni, hogy mi az, amit ezzel mondani szeretne, de amikor felnyitja azt a pici dobozt, ami egy gyönyörű kis arany gyűrűt rejt, mindenre rájössz.
- Leszel a feleségem? - kérdezi.
Látod rajta, hogy mennyire izgatott, s szinte fel sem tudod fogni azt, hogy most mi történik veletek. Te szereted, mindennél jobban, s tudod, ő is így érez. Tudod, mellette az vagy, aki lenni szerettél volna mindig is, s tudod azt is, ő életed szerelme. Ez az igaz szerelem, amit érzel, ez az a boldogság, ami többet ér bárminél.
Sziasztok kedves olvasók! :)
Van számotokra egy nagyon jó hírem! Mára sok dologgal készültem Nektek!
Nézzük is át, hogy mik ezek. Először is, készítettem négy olyan bejegyzést, ahol kedvenc szerelmespárunk pár jelenetét elevenítettem fel, videókkal. A megnézéséhez kattints annak a párnak a képére, akinek pillanatait megszeretnéd nézni!
DE!
Ha téged most jobban érdekel egy nagyon szép, érzelmes Ezria novella, akkor kattints IDE, ha pedig a legjobban a PLL project videót szeretnéd megnézni, akkor IDE kattints!
Spoby szerelmes jelenetek
Haleb szerelmes jelenetek
Ezria szerelmes jelenetek
Emily szerelmes jelenetek
A legújabb Ezria novella
PLL project videó
Még egy aprócska kéréssel/kérdéssel fordulnék hozzátok. Ki szeretné tovább olvasni a fanfiction részt? Kérlek Titeket, hogy aki szeretné a folytatást, az írja meg kommentben, mert akkor nekiállok, és hamarosan újra visszacsöppenhetünk Rosewood világába, és újabb titkokkal találhatjuk szemben magunkat.
(A rész olvasása közben ezt a zenét ajánlom! Csodálatos dal, és persze hallhattátok már a PLL nézése közben is. Jó zenehallgatást, és kellemes olvasást mindenkinek!)
Ezra szemszöge
A kórházi folyosón eltöltött percek lassan peregtek. Fejemet lehajtva, az ujjamra nézve a karikagyűrűmet piszkálgattam, így próbáltam elterelni a figyelmemet a körülvevő stressztől. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, nem tudtam azt sem, hogy mi lesz, ha Ariat kitolják a műtőből. Hogy majd azt mondják, hogy minden rendben van vele, és a közös kisbabánkkal is, vagy azt, hogy sajnos nem tudtak segíteni.
A percek még mindig lassan teltek el. Néztem jobbra, néztem balra, mindenhol rohanó emberek, orvosok, ápolók, s senki sem tudta megmondani, hogy mi folyik a műtőben. A szám lassan mosolyra húzódótt, amikor visszagondoltam arra, amikor Aria elmondta, kisbabát vár.
A nappaliban ültem, olvasgattam egy remek könyvet. A tűz ropogása megnyugtatott, Aria pedig remek feleséghez híven készített forró teát, ami nagyon jól esett. Leült mellém, majd megfogta a kezem. Fejét a vállamra hajtotta, majd felnézett rám. Először csak azt hittem, hogy ez egy kedves gesztus, éreztetni akarja a szeretetét, aztán rájöttem, hogy itt többről van szó. Megfogta a könyvet, kivette a kezemből, majd azt mondta, beszélnünk kell. - Mondd, mi a baj? - kérdezősködtem, hisz azt hittem, valami baj érhette, vagy valami bánthatja, amit meg szeretne osztani velem. - Igazából nem tudom, mit fogsz rá mondani, vagy hogy fog téged érinteni, amit mondani fogok. Lesápadtam, szinte remegett mindenem, két perc alatt lepergett előttem minden olyan eset, ami megtörténhet. - Tudod, Ezra, hogy nagyon szeretlek. Tudod, mert másképp hozzád sem mentem volna feleségül. - Tudom, kicsim. Megijesztesz. - Jaj, ne ijedj meg, kérlek - mosolygott - mert a világ legszebb dolgát szeretném veled megosztani. Kisbabát várok. Megszólalni nem tudtam. Még mindig kattogott az agyam, de most csak a szépre tudtam gondolni. Elképesztően örültem, szinte szárnyaltam a boldogságtól.
Aria szemszöge
Betoltak a műtőbe, még Ezratól sem búcsúzhattam el. Rettentően féltem, talán még pár könnycsepp is kicsordult szememből. A gerincembe adtak egy érzéstelenítőt, majd eltakarták a hasam, hogy ne láthassak semmit. Nem tudom, mi lehet a baj. A kisbabánk most nyolc hónapos, még egy hónapot várnia kellett volna, de úgy látszik már nagyon szeretne velünk lenni. Fájásaim voltak, borzasztó érzés. Amikor beértünk a kórházba, az orvos azt mondta, sajnos meg kell műteni. Rosszul fekszik a baba. A percek óráknak tűntek. A legcsodálatosabb volt mégis, amikor meghallhattam a kicsike sírását, aki este kilenc óra negyvenöt perckor megérkezett hozzánk.
Ezra szemnszöge
Nyitódott a műtő ajtaja, majd egy ápolónő lépett ki, aki azt mondta, vegyem fel a védőruhát, amit közben odaadott, aztán bemehetek Ariahoz.
- Jól vannak? - kérdeztem.
- Remekül - mosolygott a nő, - gyönyörű kisfiú!
Akkora kő esett le a szívemről, hogy szinte még a koppanását is lehetett hallani. Sietve felkapkodtam a kapott öltözéket, majd rohantam be a műtőbe.
Aria ott feküdt, kezében a közös kisbabánkkal. Odaléptem hozzá, nyomtam egy puszit a homlokára, a kicsinek pedig megsimogattam a fejét. Tényleg gyönyörű volt.
- A te génjeidet örökölte - mondta Aria nevetve, majd rám nézett.
- Annyira szeretlek titeket - adtam válaszul, és talán egy könnycsepp is kicsordult a szememből, amit igyekeztem minél előbb letörölni.
- Érte minden egyes nehéz perc megérte.
- Köszönöm, hogy most itt lehetünk, Aria. Köszönök mindent, hogy megadtad nekem ezt a csodát, - mondtam elérzékenyülve - és igazad van. Érte, megérte.
