Spoby ღ - Amikor érzed, hogy megtaláltad az igazit

 

Toby végre két hosszú hónap után a Hastings ház felé vette az irányt. Szíve szinte úgy dobogott, mint amikor először csókolta meg Spencert. Emlékszik arra a pillanatra - gyengéden átfonta karjával Spencer derekát, szorosan magához húzta, és óvatosan csókot adott a lány ajkára. Legnagyobb meglepetésére elutasítás helyett, a csókja viszonzásra talált.

Gondolataiban egészen elkalandozott, ekkor vette észre, hogy úti céljához érkezett. Belépve az ajtón kellemes illat csapta meg az orrát, amit szinte azonnal felismert. Tudta, Spencer direkt, hazaérkezése alkalmából megfőzte a kedvencét, amit minden évfordulóra elkészít. 

- Toby, te jó ég! - ugrott fel Spencer a székről, és egyenesen a fiú nyakába vetette magát.

A szerelmesek egymásra mosolyogtak, talán így volt a legjobb. Nem kellettek szavak ahhoz, hogy megértsék egymást, szemükben ott volt minden kérdésre a válasz.

Toby a táskáját a földre dobta, Spencer derekát megfogva a lányt a derekára emelte. Csókjuk hosszú és édes volt, talán még az első csóknál is édesebb. Két hosszú hónap után ez volt a legjobb dolog, ami csak történhetett velük.

- Annyira hiányoztál - szólt Toby, majd erősebben ölelte magához a lányt, mint valaha.

Ajkaik elszakadása csak egy mondat elhangzásáig tartott.

A férfi egy pillanatra sem eresztette el a lányt. Spencer lábaival gyengéden fonta át Toby derekát, majd hajába túrt.

Útjuk szinte azonnal a hálószobába vezetett. Nem érdekelte egyiküket sem, hogy megvacsorázzanak, vagy hogy megigyák a méregdrága bort. Együtt akartak lenni. Csak egymásnak akarták szentelni ezt az estét.

Felérve a szobába Spencer rögtön levette Toby felsőjét, amit egyszerűen csak a földre dobott. Szerette érezni a férfi testének minden egyes porcikáját.

A két fiatal csak egymással foglalkozott. Toby újra karjai közé vette a lányt, majd óvatosan letette a szépen megvetett ágyra, és lehámozta róla felsőjét. Ketten feküdtek, számukra akkor semmi más nem létezett.

Toby ekkor már a lány nyakát csókolgatta. Mindig is szerette Spencert, kapcsolatuk első pillanatától kezdve, és az érzései azóta sem csillapodtak, szerelme lángja ugyan úgy égett, mint bármelyik pillanatban. Számára Spencer volt az ideális társ, szerető, barátnő.

A farmer gombjának kikapcsolásával volt a legnagyobb gondja, mosolyra húzódott szája, amikor végre sikerült a nadrágtól is megszabadítani szerelmét. Hosszan csókolóztak, szinte égett köztük a levegő. Már nemcsak holmi parázs, vagy szikra volt, ezek az apró dolgok hatalmas, égő tűzzé terjedtek.
- Kigomboltam - dicsekedett Toby, és ezen a kis, értelmetlen mondaton is, mind a ketten nevetésbe kezdtek.
- Nagyon ügyes vagy, - válaszolt Spencer - de én ügyesebb. Hagy mutassam meg!
Mint két pajkos kismacska, úgy viselkedtek egymással. Szerettek viccelődni, szerettek értelmetlen dolgokon nevetni, szerették az élet minden egyes percét. Főként ha azt együtt tölthették.

Toby Spencer kezeibe az övét fonta, óvatosan. Minden egyes porcikáját csókolta, ahol csak érte. Imádta a dús, barna haját, imádta az illatát, imádta, hogy érett és felelősségteljes, de ha kell, nevetni és viccelődni is tud a dolgokon.

- Nagyon szeretlek - súgta Toby a lány fülébe.
A két fiatal már a legkevésbé sem érdekelte a kihűlt étel, vagy a felmelegedett bor. Ott voltak, csak ketten, és övéjük volt az egész éjszaka...

 

 HA TETSZETT, NYOMJ EGY TETSZIKET, VAGY HAGYJ EGY HOZZÁSZÓLÁST!

FOLYTATÁS OLVASÓI KÉRÉSRE!
(Megjegyzés írásához kattints a MEGJEGYZÉS ÍRÁSA fülre, majd ha megírtad a szöveget, amit el szeretnél küldeni, a "Megjegyzés írása mint" mellett legörgetve, válaszd ki a Névtelen fület! Ezután közzététel, majd írd be helyesen a számokat!)