6.rész

Sziasztok! :)
Itt lenne az újabb rész, remélem tetszik majd nektek! :)
Nyitottam egy új blogot, nézzetek be, ha érdekel. Katt IDE!

Tetszikelni a rész végén, feliratkozni, és megjegyzést írni (persze csak ha tetszett) kötelező! :)
Ha szeretnétek követni a blogot Facebookon, akkor katt IDE!

Puszilok mindenkit.

 
   Az ég beborult. Lassan csepergett az eső, amolyan kellemes, felfrissítő zápor volt ez, a forró nyári napon. Candi, Aria és Emily csendben ültek egymás mellett.
- Miért kellett nektek ez a notesz? - kérdezte Candi, majd a lányokra nézett.
- Kíváncsiak voltunk. Miért vagyunk benne ebben a noteszben? Bele van írva minden egyes személyiségjegyünk. Minden, amiről felismerhetőek vagyunk, de miért?
- Miért kell nektek minden tudni? - kérdezett vissza Candi.
- Mert tudni szeretnénk, hisz rólunk van szó - válaszolt Aria, majd felállt a fotelból.
- Nem kell mindent tudnotok! - rivallt rá Candi, majd a kezével hátra nyúlt, abba a bizonyos kartondobozba.

***

Toby többször kereste Candit, a lány azonban egyszer sem vette fel. Szeretett volna vele beszélni, le akarta az egészet zárni, el akarta a fejéből hessegetni a gondolatot, miszerint ő és a lány még egyszer, valaha egy pár lehetnek. Mert nem lehetnek. Ő Spencert szereti, és biztos benne, hogy a lánynak is volt rajta kívül más.
A házhoz érve még egyszer nagy levegőt vett, majd elindult befelé, hogy elintézze azt, aminek talán már akkor véget kellett volna vetni, amikor Candi elköltözött innen.
Kopogott az ajtón, hosszan, majd várt. Senki sem nyitotta ki. Régen sokat járt itt, pontosan tudta, melyik szobába kell menni, hogy hol lehet a lány, ha már nem nyitott ajtót. Biztosan van itthon valaki, hiszen minden nyitva van.
Toby a lépcsőn elindult felfelé, és benyitott a szobába. Éppen idejében...

***

Candi a kezével kivette a fegyvert a dobozból, és a háta mögé tette. Ott tartotta, megvárta a megfelelő pillanatot, amikor az egyikük nem figyel. Furfangos lány volt. Emilynek megcsörrent a telefonja. Igen. ez volt a Candinek legmegfelelőbb pillanat.

De ekkor...

Toby sebesen nyitott be az ajtón. Meglepetésére egy lány helyett hármat talált ott. Beljebb lépett, megállt. Az első gondolata az volt, hogy mit fog mondani Spencernek, mit keres Candinél. Biztos volt benne, hogy Emily és Aria, vagy legalábbis egyikük elmondja majd a lánynak, hogy mint egy hős szerelmes, úgy rontott be a szobába.

Candi a fegyvert lassan visszacsúsztatta a dobozba.

- Toby, - szólalt fel Aria - te meg mit keresel itt?
- Pont téged kereslek.
- Engem? - kérdezte meglepődötten a lány.
- Igen. Meg akartam veled beszélni valamit, Spencerrel kapcsolatban.
- Akkor menjünk is Emily, nem?
A lányok felálltak, és elindultak kifelé.
- Majd legközelebb megbeszéljük - mondta Candi, és egy gúnyos mosollyal köszönt el.

- Toby, állj meg! - szólt Emily, miután kiértek a házból. - Tudjuk, hogy nem Ariaval akartál beszélni, nem vagyunk hülyék. Mégis mit akartál Canditől? Miért mentél be csak úgy a házba, sőt egyenesen a szobájába?
- Tényleg csak veletek akartam beszélni, és mivel tudtam, hogy ott vagytok, mivel láttam, hogy bementetek, úgy gondoltak utánatok megyek.
- Ennek semmi értelme - mondta Aria.
- Akkor ne higgyétek el - válaszolt a férfi, majd zsebre tette kezét, és egyenesen Spencerhez tartott.

***

- Miért mentél be hozzá? - kérdezte Spencer, majd mérgesen nézett a férfira.
- Meg akartam neki mondani, hogy hagyjon békén engem. Vagyis minket. Tudnia kell, hogy te nekem lettél teremtve, és hogy téged szeretlek. Csak téged, Spence!
 - Ez nagyon édes. - válaszolt a lány. - Amikor megláttalak vele beszélgetni, olyan féltékeny lettem. Jól tudod, hogy ez nem szokásom, de úgy néztél rá... hogy azt hittem egy régi szerelmed.
Beszélgetésük nevetésbe torkollott, bár csak Spencer nevetése volt igazi, megkönnyebbült nevetés. Toby pontosan tudta, el kell mondania a lánynak, hogy Candi egy régi nagy szerelme, de nem ez volt a megfelelő pillanat.
- Mit szólsz, ha azt mondom, hogy csak ketten vagyunk itthon? - kérdezte a lány, majd megfogta a fiú pólóját, és lassú mozdulatokkal hámozta le róla.

Candi a szobájában ült, kezét morzsolgatta. Mérges volt, sőt, rettentően ideges. Nem értette, hogy miért nem szereti már őt Toby, hisz akkor régen nagyon szerelmesek voltak. A telefont a kezébe vette, hosszas gondolkozás után rányomott a gombra, és hívta Tobyt.

A telefon ki volt kapcsolva.

Az első kérdés, ami felmerült benne, hogy mit tegyen most. Mit tehetne egyáltalán? Tegye féltékennyé Tobyt, vagy próbálja még rábeszélni, hogy őt szeresse? Nos... ez meglehetősen elég vicces ötlet.
Más megoldást nem látva, a kartondoboz aljáról elővette a fegyvert, és elindult, a Hastings ház felé.