Lassan sötétedni kezdet. A tóparti ház kellemes színekbe burkolózott, a már alig látható, lemenő nap fényétől. Spencer és Toby, lábukat a vízbe lógatva ültek a stégen egymás mellett, s a múltat tárgyalták ki. Azt, hogy hogy lehet, hogy két ember, aki talán még mondhatni utálta is egymást, egy szép napon egymásra találjon. Vagy lehet, hogy soha nem is volt utálat kettejük között, csak ezt akarták mondani maguknak? Akkor még fájt az igazság, hogy egy teljesen más emberbe szerettek bele? Toby elveszett volt, a szinte a város legnagyobb bűnözőjeként ismerték, Spencer pedig egy védtelen kislány, aki csak keresi a helyét a világban, biztos anyagi, és családi háttérrel. Nos, igaza lehet a kijelentés, miszerint az ellentétek vonzzák egymást.
- Már akkor tudtam, hogy az enyém vagy, amikor nem utasítottad vissza az első csókomat - dicsekedett Toby, majd cselesen a lányra nézett, és mosolygott.
- Azért ne legyél elszállva magadtól - válaszolt Spencer, s kezével meglökte Tobyt. - Azért be kell vallanom, hogy igazad van. A tiéd akartam lenni. Akkor már nem érdekelt semmi, sőt. Saját magamat hibáztattam, hogy miért nem ismertelek meg jobban, mielőtt véleményt formáltam rólad.
Toby átkarolta a lányt, majd hátradőltek a stégen, s a lassan megjelenő csillagokat kémlelték az égen. Talán most voltak a legnyugodtabbak - távol a nagyvilág zajától, távol minden bajtól, távol mindenkitől, csak ők, ketten léteztek.
Spencer szüleié volt ez a nyaraló, azonban még sohasem jutottak el ide így, kettesben.
Az égbolton megjelentek a várva várt csillagok. Már egészen besötétedett, a levegő azonban még mindig kellemes volt. Nem volt csínytelen szúnyog, csak a békék, és a tücskök hangja hallatszott. Ez pont annyira volt romantikus amennyire csak lehetett. Talán tízes skálán még tizenegyes is.
- Szeretlek - súgta Toby a lány fülébe, mély hangon.
Spencer a férfira nézett, majd megcsókolta.
Amit talán sosem hitt volna senki, hogy ennek a két fiatalnak a szerelme nagyon is szenvedélyes, érzelmes szerelem. Sokan hihették Spencer hideg, szigorú magatartása miatt, hogy ez nem így van, de azok nagyot tévedtek.
Toby a lány szájának csókolásáról a nyakára tért át. Igazából tudta, hogy ha van valami, akkor ez az, amivel Spencert igazán le tudja venni a lábáról. Ő maga sosem gondolta volna, hogy képes megszerezni magának ezt a fantasztikus, gyönyörű lányt, de hitt benne, szerette volna, küzdött érte, és meg is kapta. Tudja, hogy voltak olyan pillanatok, amikor a lány jobbat érdemelt volna, mint őt, de a hibákat kijavította, s mindig teljes mellszéllességgel állt Spencer mellet, akiről tudta, életre szóló párja lesz majd.
A szerelmesek lába még mindig a vízben lógott, ami cseppet sem zavarta egyiküket sem. Toby egy hirtelen ötlettől vezérelve felállt, kérte Spencert is, hogy tegyen ugyan így, majd a lány derekát két oldalon megfogva a vízbe dobta. Toby nagy mosollyal levette felsőjét, majd a lány után ugrott.
- Te meg vagy őrülve - nevetett a lány, miközben a hajszálakat szedte ki arcából. - Te tényleg bolond vagy!
- Jaj, ne mondd már, hogy nem volt jó - nevetett Toby, közben a haját hátrasimította.
- Mondtam én ilyet? - válaszolt Spencer, majd lefröcskölte a férfit, és odaúszott hozzá. - Szeretlek - súgta a lány Toby fülébe, pont ugyan úgy, ahogyan ő tett az előbb.
A levegő már hűvösödött, a szél is lengedezett.
- Mi lenne, ha te meg én, csak mi ketten, valahol jó messze Rosewoodtól, kezdenénk egy új életet? Nem lenne pletyka, titkok, nem lenne semmi rossz, csak egy szép, keres élet. Te, én, és a jövőbeli családunk - mondta Toby, miközben már segített kimenni a vízből Spencernek.
- Komolyan gondolod?
- A legkomolyabban.
- Akkor benne vagyok.
A csomagok összepakolva, sőt, már az autóban, a nyaraló kulcsa elfordítva, minden útra készen volt. Tudták, hogy amit most tesznek, lehet, az egész életükre kihat, sőt, még az is előfordulhat, vissza sem térnek ide, soha többé. De ott voltak, ők ketten, szerették egymást, és csak ez számított.
Spencer emelte a kezét, és jelképesen integetett a háznak, jelezve, hogy elbúcsúzik.
Toby a háta mögé lépett, szorosan átölelte hátulról, majd felnézett az épületre.
- Nagyon, nagyon szeretlek Spencer! - mondta, majd nyomott a nő arcára egy puszit.
- Én téged jobban - hangzott a válasz.
Az kocsi ajtaja csapódott, a motor elindult. Két fiatal, nekivág a nagyvilágnak, nyugalmat, boldogságot keresni, a jövőbeli családjuk számára. Rosewoodot nem felejtik, sőt, fogalmuk sincs arról, hogy nemsokára újra ennek a városka épületeinek falai közt fognak sétálni. De sebaj. Számukra, ez volt, egy új kezdet!
HA TETSZETT, NYOMJ EGY TETSZIKET, VAGY HAGYJ EGY HOZZÁSZÓLÁST!
FOLYTATÁS OLVASÓI KÉRÉSRE!
(Megjegyzés írásához kattints a
MEGJEGYZÉS ÍRÁSA fülre, majd ha megírtad a szöveget, amit el szeretnél
küldeni, a "Megjegyzés írása mint" mellett legörgetve, válaszd ki a
Névtelen fület! Ezután közzététel, majd írd be helyesen a számokat!)
