Eljött a nap, a várva rég, rég eltervezett, életünk talán legmeghatározóbb nagy napja.
Aria és Ezra végre ma kimondják a boldogító igent. Mára már senki sem beszél róluk, senki sem tudja, hogy régen tanár-diák kapcsolatban éltek (persze a három barátnőt kizárva).
Meleg, nyárias reggel volt ez. Igaz, naptári alapon még nem mondhatták, hogy nyár van, de az idő minden bizonnyal ezt mutatta. A madarak csicseregtek, a nap sütött az égbolton, s ragyogását semmi nem szüntethette meg.
Aria feltápászkodott az ágyból. Nagyot nyújtózott, majd meglepődve vette észre, hogy Ezra nincs a helyén. Felállt, köntösét magára vette, majd benézett a fürdőbe, ám itt sem találta a férfit.
Az ajtó nyílt, Ezra lépett be rajta. Kezében egy nagy csokor virág volt, méghozzá vörös rózsával.
- A francba - mondta a férfi. - Haza akartam érni még mielőtt felébredsz, de megelőztél.
A szerelmesek mint minden reggel, most is csókkal köszöntötték egymást. Aria nagy mosollyal ugrotta férfi nyakába, aki egy gyengéd puszit nyomott az arcára.
- Ez a tiéd - adta át a virágcsokrot szerelmének, majd fejét felé közelítve, még egy puszit kért.
- El sem hiszem, hogy eljött ez a nap. Gondolj bele, már több, mint hat éve várunk erre a pillanatra.
A szerelmesek ügyet sem vetettek rá, hogy az óra már elütötte a nyolcat is.
Lassan készülődni kellett. Mindent a legtökéletesebbre szerettek volna. Ez a nap, az ő napjuk volt. Senki, és semmi sem ronthatta el. Ezt nem.
Aria kilépett az autóból, és felnézett a templomra. Hatalmas épület volt, mégis a nőre most több szem irányult. Mindenki csodálta a nőt, aki erre a napra a figyelem központja lehetett. Feltűnést kelltett már azzal is, hogy fehér, földig érő ruha helyett egy krémszínű, térdig érő csodába öltözött. Nos, a szűk baráti társaság, és a család nem is igényelt olyan öltözéket, mintha száz, esetleg kétszáz meghívott vendég lett volna. Aria mindig is erről álmodott, már egészen kiskora óta s mikor Ezra belépett az életébe már remélte is, hogy egyszer majd oltár elé léphetnek, s kimondhatják a boldogító igent.
Aria úgy érezte, hogy ma megteszi azt a lépést, ami igazán felnőtt, érett nőt csinál belőle. Noha már huszonhat éves, még sohasem gondolt a gyermekvállalásra, arra, hogy egyszer családja legyen, hogy legyen, akinek este mesét olvas fel, akinek reggelre kakaót készít, és becsomagolja a tízórait iskolába indulva. Ki kell emelni, hogy eddig. Mert a fiatal nő gondolatai mostanában ekörül forognak. Tudja, nem sokáig lesz már fiatal, és azt sem szeretné, ha gyermeke nagyon későn születne, vagy ha addig vár, míg nem is lehet gyermeke. Úgy gondolta, az esküvő után a legfontosabb lesz a családalapítás. A témát majd feldobja egy unott vasárnapi délutánon, s reménykedve várja majd, hogy Ezra is rábólintson az általa vágyott életre.
- Indulhatunk? - kérdezte Aria apukája, aki nyújtotta karját, hogy a lány belekarolhasson, s hogy együtt induljanak el, az oltár felé.
Ezra már az oltárnál állt, és várta szerelmét. Amikor Aria belépett a templom falai közé, a férfi bámulva figyelte. Egyszerűen gyönyörűnek találta, s tudta, élete legjobb döntése volt, hogy megkérte a nő kezét. Rengeteg mindenen kellett átmenniük, együtt, egymás kezét fogva, hogy most itt állhassanak, de megérte, mind a ketten így gondolták. Már nincs ujjal mutogatás, nincs pletyka a hátuk mögött, hogy egykor tanár és diák voltak. Elfogadta mindenki, hogy szeretik egymást, hogy együtt akarnak élni, hogy ők ezt akarják.
Aria az oltárhoz ért, elkezdődött a szertartás. A nő szemébe könnyek szöktek, amikor Ezra ránézett, s látta a szemében azt a lángot, azt a szerelmet, amit talán már a legelső csókjuk közben is megvolt. Visszagondolt a percre, a pillanatra, amikor találkoztak a férfival, s rögtön megtalálták a közös hangot.
A pap közben a szertartás legfontosabb részéhez ért - megkérdezte Ezrát, hogy meg fogadja-e, hogy hűséges társa lesz a párjául választott nőnek, hogy jóban rosszban mellette- lesz-e.
Ezra számára nem volt kérdés, hosszú évek óta ezt a percet, ezt a pillanatot, ezt a mondatot várta. Hogy kimondhassa.
- Fogadom!
HA TETSZETT, NYOMJ EGY TETSZIKET, VAGY HAGYJ EGY HOZZÁSZÓLÁST!
FOLYTATÁS OLVASÓI KÉRÉSRE!
(Megjegyzés írásához kattints a
MEGJEGYZÉS ÍRÁSA fülre, majd ha megírtad a szöveget, amit el szeretnél
küldeni, a "Megjegyzés írása mint" mellett legörgetve, válaszd ki a
Névtelen fület! Ezután közzététel, majd írd be helyesen a számokat!)
