A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ezra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ezra. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 21., péntek

Te és ő - Most Te vagy a főszereplő!

Sziasztok kedves olvasók!
Most a lányoknak készültem egy kis olvasnivalóval, mégpedig olyannal, amit még nem olvashattatok ezen a blogon. 

Tegyük fel a kérdést, majd gondoljuk végig magunkban - ki volt az, aki még soha nem gondolt bele abba, mi lenne, ha kedvenc férfi szereplőjével tölthetne egy napot? Netalántán ha ő lenne a szerelme, a kedvese, a párja? Most ebben a novellában választ kapsz kérdéseidre! A novella úgy van megírva, hogy bárkit beleképzelhetsz a történetbe, a PLL férfi szereplői közül!

Szeretnéd megtudni, mit csinálnál azzal a férfival a téli hóesésben és hidegben a nappaliban ülve, a kandalló előtt egy pohár forrócsokival a kezetekben?
Kivel képzeled ezt el?
Gondold végig magadban, majd olvass tovább!

Jó szórakozást mindenkinek! :)


A karjaival átölel, így ültök a kanapén. A hajadra ad puszit, majd mikor ránézel, rád mosolyog.
A kandallóban égő tűz ropogása meghitt hangulatot varázsol a szobába. Kinézel az ablakon, látod, hogy a hó is elkezdett közben esni, és egészen apró pelyhekben hull. A fejedet a vállára hajtod, majd mély hallgatással ültök egymás mellett.


Keze a tiéddel fonódik össze, majd lágy mosolyotok is összeér. Ez a pillanat, ezek a másodpercek csak a tiétek. Egymásra néztek, majd újra megjelenik mindkettőtök arcán az a bizonyos mosoly, amit egymás jelenlétének köszönhettek. 
Az ablakot kívülről lassan teljesen befedi a jégvirág, belülről pedig a pára. 
Az asztalon ott gőzölög a forrócsoki, ami épp az előbb készült el. Elveszitek, belekortyoltok, s addig isszátok, amíg a pohár fenekére nem értek. Ő feláll a kanapéról, majd kéri a kezedet. Te minden kétség nélkül nyújtod, nem gondolkozol, csak cselekszel. A lépcsőn vezet fel, egyenesen a szobába. Kinyitja az ajtót, előre enged téged. A látvány egyszerűen csodálatos - a földön rózsaszirmok, amelyek az ágyhoz vezetnek, és ott is folytatódnak. Az éjjeliszekrényen ég pár gyertya, amelyek illata finom vaníliás.
- Ez csak a kezdet - mondja, majd tovább vezet, a fürdőszoba felé.
Ott is ugyanez a látvány fogad, gyertyák és rózsaszirmok mindenhol. A kádban víz, habbal a tetején.
Megfogja a pulóvered alját, majd végighúzza a testeden, felfelé, óvatos mozdulatokkal, s mikor levette, ledobja a földre. A többi ruhadarabodat magadnak veszed le, majd ülsz bele a nyakig érő habos vízbe. A víz forró, a hangulat csodálatos. Ő is beül melléd, és csak bohóckodtok. Mint két óvodás, akik most élik ki a gyermekkorukat - dobáljátok egymásra a habdarabkákat, na persze közben el-el csattan egy-egy csók is. 

A szerelmes pillanatok egy fél órán belül már a szobában folytatódnak. Belecsavarozol egy törülközőbe, ő felkap, és gyengéden letesz a hálószobában lévő ágyra. 
- Szeretlek - mondja, majd belecsókol a nyakadba.
- Én is szeretlek - súgod vissza halkan. 
Kezetek újra összefonódik, és mesélni kezdtek. Egymásnak, hogy ki mire emlékszik. Az első találkozásra, az első csókra, a közös pillanatokra, az együtt töltött éjszakákra, egyszerűen mindenre.
Hajadat kezével löki ki az arcodból, majd mosolyog, és mosolyog, hosszú perceken át. Ezután felpattan az ágyról, és kimegy a szobából, no persze te ezt nem tudod mire vélni. Felülsz, a takarót magadra teszed.

Pár percbe beletelik, amíg visszaér, egy aprócska dobozzal a kezében. Lefekszik az ágyra, és te ki is kuncogod, hogy mennyire vicces abban a kis kék törülközőbe.
- Arra gondoltam, - kezdi mondandóját - hogy mi lenne, ha mi együtt élnénk le az életünket.
Először nem tudod felfogni, hogy mi az, amit ezzel mondani szeretne, de amikor felnyitja azt a pici dobozt, ami egy gyönyörű kis arany gyűrűt rejt, mindenre rájössz.
- Leszel a feleségem? - kérdezi.
Látod rajta, hogy mennyire izgatott, s szinte fel sem tudod fogni azt, hogy most mi történik veletek. Te szereted, mindennél jobban, s tudod, ő is így érez. Tudod, mellette az vagy, aki lenni szerettél volna mindig is, s tudod azt is, ő életed szerelme. Ez az igaz szerelem, amit érzel, ez az a boldogság, ami többet ér bárminél.
Éppen ezért válaszolod, hogy ... .

2014. október 30., csütörtök

Rengeteg új!

Sziasztok kedves olvasók! :)
Van számotokra egy nagyon jó hírem! Mára sok dologgal készültem Nektek!
Nézzük is át, hogy mik ezek. Először is, készítettem négy olyan bejegyzést, ahol kedvenc szerelmespárunk pár jelenetét elevenítettem fel, videókkal. A megnézéséhez kattints annak a párnak a képére, akinek pillanatait megszeretnéd nézni! 

DE!

Ha téged most jobban érdekel egy nagyon szép, érzelmes Ezria novella, akkor kattints IDE, ha pedig a legjobban a PLL project videót szeretnéd megnézni, akkor IDE kattints!

Spoby szerelmes jelenetek

http://barby-prettylittleliars.blogspot.hu/2014/10/spoby-kedvenc-szerelmes-pillanataink.html 


Haleb szerelmes jelenetek

http://barby-prettylittleliars.blogspot.hu/2014/10/ezria-kedvenc-szerelmes-pillanataink.html


Ezria szerelmes jelenetek

http://barby-prettylittleliars.blogspot.hu/2014/10/ezria-kedvenc-szerelmes-pillanataink.html

Emily  szerelmes jelenetek

http://barby-prettylittleliars.blogspot.hu/2014/10/emily-kedvenc-szerelmes-pillanataink.html

 A legújabb Ezria novella

http://barby-prettylittleliars.blogspot.hu/2014/10/ezria-novella-erte-megerte.html

PLL project videó

https://www.youtube.com/watch?v=fW1E6zuKtAI

Még egy aprócska kéréssel/kérdéssel fordulnék hozzátok. Ki szeretné tovább olvasni a fanfiction részt? Kérlek Titeket, hogy aki szeretné a folytatást, az írja meg kommentben, mert akkor nekiállok, és hamarosan újra visszacsöppenhetünk Rosewood világába, és újabb titkokkal találhatjuk szemben magunkat.

Jó olvasást és szórakozást kívánok mindenkinek!

Ezria - Kedvenc szerelmes pillanataink

 2 x 17

2 x 24

3 x 01

4 x 12

5 x 05

Ezria novella - Érte megérte

(A rész olvasása közben ezt a zenét ajánlom! Csodálatos dal, és persze hallhattátok már a PLL nézése közben is. Jó zenehallgatást, és kellemes olvasást mindenkinek!)
 

Ezra szemszöge
A kórházi folyosón eltöltött percek lassan peregtek. Fejemet lehajtva, az ujjamra nézve a karikagyűrűmet piszkálgattam, így próbáltam elterelni a figyelmemet a körülvevő stressztől. Nem tudtam, hogy mire számíthatok, nem tudtam azt sem, hogy mi lesz, ha Ariat kitolják a műtőből. Hogy majd azt mondják, hogy minden rendben van vele, és a közös kisbabánkkal is, vagy azt, hogy sajnos nem tudtak segíteni.
A percek még mindig lassan teltek el. Néztem jobbra, néztem balra, mindenhol rohanó emberek, orvosok, ápolók, s senki sem tudta megmondani, hogy mi folyik a műtőben. A szám lassan mosolyra húzódótt, amikor visszagondoltam arra, amikor Aria elmondta, kisbabát vár.

A nappaliban ültem, olvasgattam egy remek könyvet. A tűz ropogása megnyugtatott, Aria pedig remek feleséghez híven készített forró teát, ami nagyon jól esett. Leült mellém, majd megfogta a kezem. Fejét a vállamra hajtotta, majd felnézett rám. Először csak azt hittem, hogy ez egy kedves gesztus, éreztetni akarja a szeretetét, aztán rájöttem, hogy itt többről van szó. Megfogta a könyvet, kivette a kezemből, majd azt mondta, beszélnünk kell.
- Mondd, mi a baj? - kérdezősködtem, hisz azt hittem, valami baj érhette, vagy valami bánthatja, amit meg szeretne osztani velem. 
- Igazából nem tudom, mit fogsz rá mondani, vagy hogy fog téged érinteni, amit mondani fogok.
Lesápadtam, szinte remegett mindenem, két perc alatt lepergett előttem minden olyan eset, ami megtörténhet.
- Tudod, Ezra, hogy nagyon szeretlek. Tudod, mert másképp hozzád sem mentem volna feleségül. 
- Tudom, kicsim. Megijesztesz.
- Jaj, ne ijedj meg, kérlek - mosolygott - mert a világ legszebb dolgát szeretném veled megosztani. Kisbabát várok.
Megszólalni nem tudtam. Még mindig kattogott az agyam, de most csak a szépre tudtam gondolni. Elképesztően örültem, szinte szárnyaltam a boldogságtól.

Aria szemszöge
Betoltak a műtőbe, még Ezratól sem búcsúzhattam el. Rettentően féltem, talán még pár könnycsepp is kicsordult szememből. A gerincembe adtak egy érzéstelenítőt, majd eltakarták a hasam, hogy ne láthassak semmit. Nem tudom, mi lehet a baj. A kisbabánk most nyolc hónapos, még egy hónapot várnia kellett volna, de úgy látszik már nagyon szeretne velünk lenni. Fájásaim voltak, borzasztó érzés. Amikor beértünk a kórházba, az orvos azt mondta, sajnos meg kell műteni. Rosszul fekszik a baba. A percek óráknak tűntek. A legcsodálatosabb volt mégis, amikor meghallhattam a kicsike sírását, aki este kilenc óra negyvenöt perckor megérkezett hozzánk.

Ezra szemnszöge
Nyitódott a műtő ajtaja, majd egy ápolónő lépett ki, aki azt mondta, vegyem fel a védőruhát, amit közben odaadott, aztán bemehetek Ariahoz.
- Jól vannak? - kérdeztem.
- Remekül - mosolygott a nő, - gyönyörű kisfiú!
Akkora kő esett le a szívemről, hogy szinte még a koppanását is lehetett hallani. Sietve felkapkodtam a kapott öltözéket, majd rohantam be a műtőbe.
Aria ott feküdt, kezében a közös kisbabánkkal. Odaléptem hozzá, nyomtam egy puszit a homlokára, a kicsinek pedig megsimogattam a fejét. Tényleg gyönyörű volt.
- A te génjeidet örökölte - mondta Aria nevetve, majd rám nézett.
- Annyira szeretlek titeket - adtam válaszul, és talán egy könnycsepp is kicsordult a szememből, amit igyekeztem minél előbb letörölni.
- Érte minden egyes nehéz perc megérte.
- Köszönöm, hogy most itt lehetünk, Aria. Köszönök mindent, hogy megadtad nekem ezt a csodát, - mondtam elérzékenyülve -  és igazad van. Érte, megérte.

2014. július 23., szerda

A hónap szerelmes párja - Ezria

Sziasztok!
Nos, a project amilyen nagy izgalommal indult, olyan lassan is megy. Nem érkezett még sok kép, és aggódom, hogy több nem is fog. Ha te szeretnél benne lenni, a PLL projectbe, akkor nincs más dolgod, mint katt IDE, és olvasd el az infókat! :)

Még egy hírem van, hogy elindult az új blogom, ami már nem fanfic, ez ITT nézhetitek meg! :)

Örömmel tudatom veletek, hogy e havi szerelmes párunk Ezria lett! Ebben a bejegyzésben egy igazán szerelmes novellát hoztam össze nektek, olvassátok el, tetszikeljetek, s iratkozzatok fel (persze, ha csak tetszett)!
Új szavazás is indult, amit oldalt tekinthettek meg, az e havi kérdés az, hogy ki a kedvenc lány szereplőd, a sorozatból! :)
A novellához tehát jó olvasást, puszilok mindenkit!
 

Egy teljesen átlagos napnak indult. Emlékszem, csak egy szendvicsért ugrottam be arra a bizonyos helyre, ami talán életem egyik legmeghatározóbb élménye lett. Itt pillantottam meg Ezrát. Már az első pillanattól fogva remek hangulatban telt a beszélgetés. Kijöttünk egymással. Szinte ugyan az volt az érdeklődési körünk, szerettünk olvasni, ugyan azt a zenét hallgattunk. Éreztem, hogy szerelem illat van a levegőben... Már akkor, és ott.
 
 

 

Aztán jött a sokk... Ezra a tanárom lett . 

 


 

 

De én akartam őt. És ami a legjobb, hogy ő is engem .



 

Nem adtuk fel a szerelmünket .




 

De titokban kellett tartanunk .

 

 

 

Így hát lett egy közös titkunk ,


 

 

 

bár tudtuk, örökké nem maradhat titokban .


 

 

Voltak nehéz időszakok...

 

 

 

 

 ... és volt olyan is, hogy hagytam elmenni .




Magányos voltam .

 

 

 

 

 

Aztán tettem olyat ,

 

 

 

 

 

amit később megbántam .


 

 

De Őt szerettem ,


 

 

 mindvégig.


 

 Az első randevú emléke, amikor nem kellett rejtőznünk ,

 

 

 

még most is bennem él.



 

Bohóckodtunk ,



 

 

de tudtunk komoly dolgokról is beszélni .

 

 

 

 

Aztán jött egy nehéz időszak .

 

 

 

 

Már nem volt a tanárom, mégsem akarta felvállalni a kapcsolatot .

 

 

De én nem akartam elveszíteni...


 

 

 

 

S ő sem akart engem.

 

 

 

 

VOLTAK


 

 

 

NAGYON

 

 

 

 

NEHÉZ


 

 

 

IDŐSZAKOK .


 

 

 

De valami láthatatlan erő segített nekünk ,


 

 

 

 hogy visszataláljunk egymáshoz .


 

 

 

Szerelmünk nem volt mindig tündérmese .

 

 De kitartottunk egymás mellett, és mindig

 

 

 

 nagyon szerettük egymást.


 

 

 

Még a rosszban is .


 

 

Hiszen ez a szerelem lényege .



 

 

Megbocsájtani ,


 

 

 

hinni ,


 

 

 

és bízni.




                                           A VÉGSŐKIG!

2014. július 10., csütörtök

Ezria ღ - Fogadom!


Eljött a nap, a várva rég, rég eltervezett, életünk talán legmeghatározóbb nagy napja.
Aria és Ezra végre ma kimondják a boldogító igent. Mára már senki sem beszél róluk, senki sem tudja, hogy régen tanár-diák kapcsolatban éltek (persze a három barátnőt kizárva).
Meleg, nyárias reggel volt ez. Igaz, naptári alapon még nem mondhatták, hogy nyár van, de az idő minden bizonnyal ezt mutatta. A madarak csicseregtek, a nap sütött az égbolton, s ragyogását semmi nem szüntethette meg.
Aria feltápászkodott az ágyból. Nagyot nyújtózott, majd meglepődve vette észre, hogy Ezra nincs a helyén. Felállt, köntösét magára vette, majd benézett a fürdőbe, ám itt sem találta a férfit.

Az ajtó nyílt, Ezra lépett be rajta. Kezében egy nagy csokor virág volt, méghozzá vörös rózsával.
- A francba - mondta a férfi. - Haza akartam érni még mielőtt felébredsz, de megelőztél.
A szerelmesek mint minden reggel, most is csókkal köszöntötték egymást. Aria nagy mosollyal ugrotta férfi nyakába, aki egy gyengéd puszit nyomott az arcára.
- Ez a tiéd - adta át a virágcsokrot szerelmének, majd fejét felé közelítve, még egy puszit kért.
- El sem hiszem, hogy eljött ez a nap. Gondolj bele, már több, mint hat éve várunk erre a pillanatra.

A szerelmesek ügyet sem vetettek rá, hogy az óra már elütötte a nyolcat is.
Lassan készülődni kellett. Mindent a legtökéletesebbre szerettek volna. Ez a nap, az ő napjuk volt. Senki, és semmi sem ronthatta el. Ezt nem.

Aria kilépett az autóból, és felnézett a templomra. Hatalmas épület volt, mégis a nőre most több szem irányult. Mindenki csodálta a nőt, aki erre a napra a figyelem központja lehetett. Feltűnést kelltett már azzal is, hogy fehér, földig érő ruha helyett egy krémszínű, térdig érő csodába öltözött. Nos, a szűk baráti társaság, és a család nem is igényelt olyan öltözéket, mintha száz, esetleg kétszáz meghívott vendég lett volna. Aria mindig is erről álmodott, már egészen kiskora óta s mikor Ezra belépett az életébe már remélte is, hogy egyszer majd oltár elé léphetnek, s kimondhatják a boldogító igent.

Aria úgy érezte, hogy ma megteszi azt a lépést, ami igazán felnőtt, érett nőt csinál belőle. Noha már huszonhat éves, még sohasem gondolt a gyermekvállalásra, arra, hogy egyszer családja legyen, hogy legyen, akinek este mesét olvas fel, akinek reggelre kakaót készít, és becsomagolja a tízórait iskolába indulva. Ki kell emelni, hogy eddig. Mert a fiatal nő gondolatai mostanában ekörül forognak. Tudja, nem sokáig lesz már fiatal, és azt sem szeretné, ha gyermeke nagyon későn születne, vagy ha addig vár, míg nem is lehet gyermeke. Úgy gondolta, az esküvő után a legfontosabb lesz a családalapítás. A témát majd feldobja egy unott vasárnapi délutánon, s reménykedve várja majd, hogy Ezra is rábólintson az általa vágyott életre.
- Indulhatunk? - kérdezte Aria apukája, aki nyújtotta karját, hogy a lány belekarolhasson, s hogy együtt induljanak el, az oltár felé.

Ezra már az oltárnál állt, és várta szerelmét. Amikor Aria belépett a templom falai közé, a férfi bámulva figyelte. Egyszerűen gyönyörűnek találta, s tudta, élete legjobb döntése volt, hogy megkérte a nő kezét. Rengeteg mindenen kellett átmenniük, együtt, egymás kezét fogva, hogy most itt állhassanak, de megérte, mind a ketten így gondolták. Már nincs ujjal mutogatás, nincs pletyka a hátuk mögött, hogy egykor tanár és diák voltak. Elfogadta mindenki, hogy szeretik egymást, hogy együtt akarnak élni, hogy ők ezt akarják.

Aria az oltárhoz ért, elkezdődött a szertartás. A nő szemébe könnyek szöktek, amikor Ezra ránézett, s látta a szemében azt a lángot, azt a szerelmet, amit talán már a legelső csókjuk közben is megvolt. Visszagondolt a percre, a pillanatra, amikor találkoztak a férfival, s rögtön megtalálták a közös hangot.

A pap közben a szertartás legfontosabb részéhez ért - megkérdezte Ezrát, hogy meg fogadja-e, hogy hűséges társa lesz a párjául választott nőnek, hogy jóban rosszban mellette- lesz-e.
Ezra számára nem volt kérdés, hosszú évek óta ezt a percet, ezt a pillanatot, ezt a mondatot várta. Hogy kimondhassa.
- Fogadom!


HA TETSZETT, NYOMJ EGY TETSZIKET, VAGY HAGYJ EGY HOZZÁSZÓLÁST!
FOLYTATÁS OLVASÓI KÉRÉSRE!
(Megjegyzés írásához kattints a MEGJEGYZÉS ÍRÁSA fülre, majd ha megírtad a szöveget, amit el szeretnél küldeni, a "Megjegyzés írása mint" mellett legörgetve, válaszd ki a Névtelen fület! Ezután közzététel, majd írd be helyesen a számokat!)

2014. június 26., csütörtök

Ezria ღ - Nélküled már mit sem ér!


Ezra pár nappal ezelőtt kimondta az utolsó szót. A legutolsót, Arianak. Szerinte kapcsolatuk olyan hullámvölgybe került, amit már nem tudnak megoldani, nincs megoldás rá.
A lány próbálta mondani neki, hogy beszéljék meg, hisz mindig volt megoldás, de a férfi makacs természetének köszönhetően nem engedett álláspontjából.

Aria a fotelban ült, pokrócba burkolózva, egy bögre forró kakaóval a kezében. Nem tudta elképzelni az életét Ezra nélkül, számára ő jelentette a mindent. Még tisztán emlékszik, amikor legelőször találkoztak, egy kis kocsma szerűségben. Ő hamburgert rendelt, Ezra pedig magányosan üldögélt. Beszélgetésük legelején már tudták, hogy egymásnak vannak teremtve. A magabiztos lány sohasem akart ilyen helyzetbe kerülni, hogy túlságosan beleéli magát egy-egy élethelyzetbe, aztán a szakítás után mélyebb pontra esik, mint életében valaha. És igen, ez most valóban így van. Azt hitte ők együtt lesznek... együtt, talán örökre.

Ezra magányosan, bezárkózva a számítógép előtt ülve legújabb novelláskötetét írva nem tudott koncentrálni. Ezerszer megkérdezte magától, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e, hogy szakított azzal a lánnyal, aki mindig, minden helyzetben mellette állt, még akkor is, amikor senki nem volt mellette.
Felállt a székből, az ablak elé állt. Nézte, ahogyan esik az eső, és közben gondolkozott. Arra a lányra gondolt, akit tényleg, tiszta szívéből szeret. Ezt most értette meg igazán, pontosabban a pár nap alatt, amit nélküle kellett töltenie.
A konyhapulthoz ment, töltött magának egy pohár kávét. Az órára nézett. Még csak fél három múlt. Egy gondolattól vezérelve a kabátot magára vette, majd az ajtón kilépve elindult oda, ahova már régen el kellett volna indulnia.

A lány nézte a lassan eleredő esőt. Nem szerette ezt az időjárást, még egyel több oka volt arra, hogy rossz kedve legyen.
A pokrócból kikászálódva, egy kósza ötlettől vezérelve Aria felvette a cipőjét, és elindult rendbe tenni azt, amit a legfontosabbnak tart az életében.

A két fiatal...
Egy időben...
Ugyanott...

- Aria - szólt Ezra, majd a lányhoz lépett, és szorosan átölelte. - Olyan jó, hogy itt vagy. Kérlek, ne haragudj! Az jövőm nélküled már mit sem ér!
A szerelmespár egymás karjaiban az eső ellenére is ott állt, mintha csak ők léteznének.


- Aria, már rég megszerettem volna kérdezni, de sohasem volt rá merszem. Most, hogy rájöttem, tényleg csak te számítasz, fel szeretném tenni a kérdést. Leszel a feleségem?
A lány szemébe könnycseppek szöktek. Nem is gondolt erre, azt hitte, régen elveszítette Ezrat.
- Persze, hogy leszek - válaszolt végül Aria.
Mosolyuk összeforrt, csókjuk örökké valóságba nyúlt...


 HA TETSZETT, NYOMJ EGY TETSZIKET, VAGY HAGYJ EGY HOZZÁSZÓLÁST!
FOLYTATÁS OLVASÓI KÉRÉSRE!
(Megjegyzés írásához kattints a MEGJEGYZÉS ÍRÁSA fülre, majd ha megírtad a szöveget, amit el szeretnél küldeni, a "Megjegyzés írása mint" mellett legörgetve, válaszd ki a Névtelen fület! Ezután közzététel, majd írd be helyesen a számokat!)